Dactylos

A Dermot a svájci pénzügyi befektető felszámoltatta, így minden munkavállalóját elbocsájtották és a Munkaügyi Bíróság által megítélt munkabér tartozását (estemben 15 millió forintot) nem fizették meg. A japán-magyar Nippon-Dermo  japán tulajdonosa megtudva távozásunkat megállapodott velünk, ha céget alapítunk ő finanszirozza a fejlesztési munkánkat a távolkeleti piac kizárolagos jogáért.

Négyen összeálltunk és megalapítottuk 3 milliós törzstőkével a Dactylos Kft.-t. A Dermoban optikai ujjnyomat-azonosítót fejlesztettem, a Dactylos-ban viszont solid-state scanner fejlesztését tűztük ki célul és ezzel a titoktartási kötelezettségünket sem sértettük meg. Az Infineon (Siemens) kapacitív ujjnyomat szenzorát sikerült beszerezni, melyet először PC-hez illesztettünk és logon beléptető programot fejlesztettünk hozzá. Ezt egy németországi cégtulajdonossal kötött - a japánhoz hasonló - megállapodással termékké fejlesztettünk, aki feltette a termékpalettájára is és fejlesztőeszközök beszerzését is vállalta a Dactylos számára. Amíg a Dermoban az ujjnyomat-azonosító szoftver még csak a PC-ben futott, itt a saját cégünkben megvalósíthattam az önnáló azonosító készüléket. Ezzel falra szerelhető ujjnyomatos beléptető rendszert hozhattunk létre. Az önnáló azonosítót Hitachi SuperH RISC-DSP processzorával sikerült megoldani. A 32 bites nagysebességű kisfogyasztású processzor 2-3 sec alatt végezte el az azonosítást és 32 Mbyte RAM-al 2 Mbyte flash memóriával mindez egy 140x80mm-es PCB-n elfért. Sőt amikor megjelent a proc BGA tokozása és az ujjnyomat szenzor PCB-be forrasztható modulja, bankkártya méretű önnálló azonosítót fejlesztettem (85x54mm), ami chip kártya olvasóba dugva csak pozitív azonosítás után volt olvasható.BioSM.pdf (265,3 kB)

A fejlesztési sikerek folyamatát megtörte a japán szponzor halála, majd a WTC lerombolása után

a német üzletfél pálfordulója következett, aki a USVisit renszer bevezetése miatt kiszállt és még a leszállított 200 darab FRS 2000-es készüléket sem fizette ki. Ezzel csödhelyzetbe került a kis cégünk, mert hazai befektetőket sem sikerült találni. Sőt a két daktyloszkópos társtulajdonosaink is kiváltak, mert az anyagi nehézségek számukra elviselhetetlen volt. AFIS rendszerükből (rendörségi ujjnyomat azonosító rendszer) reméltek jövedelmet, amit viszont nem osztottak meg velünk. 2002-ben a választások után informatikai tárcát hozott létre az új kormány, de itt is hiába kopogtattunk, mert már "nincsen puha pénz" - volt a válasz. Most 14 év után "sikertörténet"-ként ünneplik az új személyi e-kártyát, de fogalmuk sincs, hogy mit jelent a biometrikus adatok kompromittálása.

Szembesülnünk kellett, hogy a hazai pályázati rendszer nem a KKV-t szolgálja. Elkövettünk egy végzetes hibát; a jelentkező pályázatíró cégeket visszautasítva saját magunk írtunk és adtunk be az OTKA pályázatot, ami persze nem nyert. Egy plágiumgyanús pályázat nyert helyettünk, ők 40 milliót kaptak, de a fejlesztésük csak papíron volt "eredményes". Ezek után öncsődöt kezdeményeztünk, de nem adtuk el senkinek a céget, nehogy telerakják magyar szokás szerint adósággal, aztán ráírják egy homeless-re. Így a Dactylos név nem lett bemocskolva.