Gimnázium

Kölcsey Ferenc Gimnázimba jártam, mert nem sikerült a rajzom Ybl technikum felvételijén. Ugyan is akkor még építész akartam lenni.Ezért aztán  tovább mentem az iskolatársaimmal a gimi latin-orosz szakos humán osztályába. Ekkor még létezett a humán/reáltagozat megkülömböztetés. Én persze reál érdeklődésű fiú voltam, de nem ártott meg a latin nyelvtanulás sem. A Kölcsey a mi évfolyamunktól kezdve lett koedukált iskola, de a mi osztályunk maradt csak fiúosztály. Osztályfőnökünk (latin-, történelem-, magyar-, oroszszakos)  kíváló tanár és nevelő volt egy személyben, kinek példaképe a nagyhírű Karácsony Sándor pedagógus volt (, aki szerint: "a tanítás legjobb módja: hagyni az embereket tanulni"). Sajnos harmadikban, félévkor egy diáktársunk meghurcolását nem vállalva az igazgató őt rúgta ki. Ez pedagogusi pályáját kettétörte, osztálynévsorunkat élete végéig a fiókjában őrizte és a lánya adta át nekünk a temetésén pár évvel ezelőtt. A magyar és a matematika tanáraink viszont végig a 4 évig megmaradtak nekünk. A magyar-szlovák szakos tanárunk csehszlovákiai utat szervezett osztályfőnökünkkel eggyütt, 64 tavaszára, aki már nem jöhetett velünk, mert akkorra már száműzve volt az iskolából. Magyar tanárunk korban a legközelebb állt korosztályunkhoz, így egyedüli tanárunk volt aki az 50 éves érettségi találkozonkra el tudott jönni. Szlovák műveltsége és kötödése a Katolikus Egyetemen szlovák tanszék alapítására érdemesítette.  A matemetika tanárunk pedig számomra a legkedvesebb volt. Hajdanán paptanár volt és tökéletesen belelátott a fejünkbe; pontossan tudta kinek-kinek mi van a fejében, miként érti a matematikát. Belátással volt akinek nem ment a matematika, nem erőltette, csak maradjon becsületes ember, ha Isten számára nem ilyen tálentumot osztott. De aki becsapta őt, az nem állhatott meg előtte többé. Én szerencsés voltam, mert járhattam a középiskolás matlapok példáit megoldó szakkörébe, ami nagyon jó agytorna volt. Késöbb kibernetikai szakkörbe protezsált, amit egy másik iskolában tartottak. A Boole algebra alapjairól itt hallottam először, hiszen akkoriban ez nem volt középiskolai tananyag.

Gimnazista koromban már az elektronika elkötelezettje voltam. Rádiót, erősítőt, mambómagnót szereltem, elemeztem minden alkatrészét és leírásokat kerestem, melyik miként működik. Negyedikes koromban, Ezermester, Rádiótechnika újságokat bújtam és eszem-ágában sem akartam egyetemre gondolni, pedig már mindhárom testvérem oda járt. Szerencsémre a szomszéd utcában (a fasorban) lakott a középső bátyám osztálytársának az apja, aki beajánlótt a =ML=-be rádiómüszerész tanulónak az érettségi után.